Fontos hangsúlyozni, hogy NEM LÉTEZIK ún. „rákos személyiség” (Schwarz, 1993). Nincsenek tehát olyan személyiségvonások, amelyek a rák kialakulásának kockázatát megnövelnék. Sokkal inkább a szubjektíven átélt pszichés terhelés jelenthet kockázatot a mellrák kialakulásában, amelyet azonban „pszichoterápiával meg lehet előzni” – mondja ki a Frankfurter Allgemeine Zeitung 2001 január 10-i száma is.

A mellrák a megbetegedett nők több, mint 95%-ánál nem örökletes eredetű. A 1990-ben felfedezett BRCA gének szövegében talált mutációk tehát pusztán az esetek 5%-ért felelősek.

Ha azonban nincs „rákos személyiség”, és a genetika is csak 5%-ban tehető felelőssé, min múlik a betegség kialakulása?

Számos tanulmány igazolja, hogy a hosszas lelki stressz valamint az egyéb kockázatot jelentő tényezők (dohányzás, túlsúly, bizonyos hormonkészítmények szedése, alkohol) erősen blokkolják az immunrendszer kiegyensúlyozott működését. A pszichés terhelések az immunrendszer és a gének működését sokkal nagyobb mértékben befolyásolják, mint az öröklődés.

Kutatások olyan nőknél, akik a szétköltözés vagy a válás állapotában voltak kimutatták, hogy a fontos védősejtek (főként T- és NK-sejtek) száma ezen időszakban csökkent, ill. működésük gátlás alatt állt. Emellett a lappangó herpesz és EBV vírusok aktiválódása is nőtt, és a kisebb sérülések is nehezebben gyógyultak (Kiecolt-Glaser, 2002).

Ugyanígy olyan egészséges embereknél, akik akaratuk ellenére magányosan éltek, megemelkedett stresszhormon-koncentrációt (kortizol) és csökkent működésű védősejteket találtak.

Az immunrendszer génjeire a lelki terhek és az emberi kapcsolatok által a depresszió gyakorolja a legnagyobb hatást. A depresszió a T- és NK-immunsejtek alulműködését és számuk csökkenését eredményezte ugyanúgy, ahogy a herpesz- és CMV vírusok elleni védekezésis gyengült (Maes, 1994).

Ezt igazolja az a 2000-ben publikált 14 évig tartó amerikai vizsgálat is, amelyben azok a nők, akik a vizsgálat kezdetén kezeletlen depresszióval küzdöttek, tizenöt év múlva 14x gyakrabban lettek rákbetegek, mint a depresszióban nem szenvedő társaik (Jacobs & Bovasso, 2000). Ez a kutatás azt is nyomatékosította, hogy a depresszió legfontosabb kiváltó okai között a fontos emberi kapcsolatok veszélyeztetése vagy elvesztése előkelő helyen áll.

A fenti adatok lehangolóak lehetnek, de ha időben és tudatosan lépünk, a folyamat jó irányba is fordítható. A segítség és a támogatás visszafordíthatja ezeket a hatásokat. Azoknál, akik magánytól vagy családi terhektől szenvedtek, pusztán egy lazító gyakorlatokat is alkalmazó beszélgetős csoportban való részvétel is a T- és NK-védősejtek jobb működéséhez és a vírusokkal szembeni védekezésük javulásához vezetett (Kiecolt-Glaser, 2002).

A pszichoterápia tehát klinikai vizsgálatok szerint is pozitív hatást gyakorol az immunrendszerre, és egyben csökkenti a rák kockázatát is. A pszichoterápia a már kialakult rákbetegségnél is jelentős segítséget nyújthat, főként akkor, ha a betegséghez depresszió is társul. Merjünk tehát segítséget kérni!


Forrás:
Bauer, J.: A testünk nem felejt. Ursus Libris, 2011.

Kategória: Blog