október 5, 2017

Egyéni pszichoterápia

Mivel az érzelmek szabályozását vagy a megfelelő problémamegoldást sokszor nincs lehetőségünk megtanulni, nem szégyen, ha életünk egy-egy elakadása kapcsán szakember segítségét kérjük. Sőt! Előbb kikeveredhetünk a slamasztikából, ha megfelelő pszichoterápiás segítséget keresünk.

A jó pszichoterápia a probléma megoldására fókuszál, és az egyént a mindennapjaiban belátható időn belül segíti változásokhoz.

Milyen problémákkal keresheti fel szakrendelésünket?

  • Szorongásos panaszok
  • Pánikrosszullét
  • Stresszkezelési nehézségek
  • Szociális szorongás
  • Depresszió
  • Pszichoszomatikus panaszok (irritábilis bélszindróma, reflux, egyéb pszichogén emésztőrendszeri problémák, pszichogén fejfájás stb.)
  • Párkapcsolati nehézségek, válás
  • Evészavarok
  • Személyiségzavar stb.

Problémák, amelyekre nem az ABC Pszichoterápia a megoldás

A függőségek (alkohol, drog, szex, játék) terápiája közösségi megközelítésben hatékonyabb, ezért a speciálisan ilyen problémákkal foglalkozó intézmények felkeresését javasoljuk. Emellett a súlyosabb pszichiátriai zavarok (bipoláris zavar, pszichózis, súlyosabb személyiségzavarok, súlyos evészavarok) kezelésében is az intézményi kereteket javasoljuk!

Milyen módszerekkel dolgozunk?

A megfelelő módszer használata nagyban függhet a probléma jellegétől, illetve attól, hogy az egyén mire nyitott. A pszichoterápia aktív és sokszor kitartó munkát igényel úgy a terapeuta, mint a segítséget kérő részéről. Egy sikeres terápia annak is függvénye, hogy mennyi erőfeszítést tesz valaki ebbe a lelki munkába – a „házi feladatok“ elvégzése, a kitartó megfigyelések, bizonyos változtatások kipróbálása méginkább segítik a minél előbbi javulás elérését. Főbb módszereink:

  • Kognitív viselkedésterápia (CBT, REBT)
  • Sématerápia
  • Tranzakcióanalízis
  • Autogén tréning
  • Klinikai hipnózis
  • NLP

Mi történik a terapeutával való első találkozáson?

Az első néhány találkozás a probléma feltérképezéséről és az elvárások, igények megfogalmazásáról szól. Ehhez szükség lehet néhány kérdőív, teszt kitöltésére is. A panaszok részletes áttekintése után a diagnózis felállítása történik meg, majd a reális célok kitűzését tekintjük át.

Az első találkozás alkalmával azt is megtapasztalhatja, hogy a terapeuta személyisége illeszkedik-e az ön személyiségéhez. Ha az első alkalom után úgy dönt, hogy a terápiás munkát folytatni szeretné, a terapeutával együtt terápiás tervet készítenek, az időhatárok és a találkozások gyakoriságának kijelölésével.

Mennyi ideig tart a pszichoterápia?

Egy sikeres terápia tarthat néhány alkalomtól egészen évekig. Ha például pánikrosszullétektől szenved valaki, és ez nem régóta (1-2 hete) tart, a kezelés néhány alkalom után is sikeresen lezárulhat. Sajnos azonban nem minden pánikbetegség vagy egyéb probléma rendeződik ilyen gyorsan, de a gyógyulás és a pszichoterápia hosszúsága függ:

  • a panaszok természetétől és fennálásuk időtartamától;
  • a terapeuta szakmai képzettségétől és tapasztalataitól;
  • az ön és a terapeuta elkötelezettségétől;
  • a saját otthoni környezetében kapott segítségtől.

Pszichoterápiás ülések, időpontok, lemondás

Egy pszichoterápiás ülés 50 percig tart. A probléma jellegétől, súlyosságától és a segítséget kérő igényétől függően a találkozások általában heti egy vagy két alkalmat jelentenek. A gyakoribb találkozások hatékonyabb és gyorsabb javulást eredményeznek. Az üléseket általában egy hónapra előre egyeztetik. Ha a terapeutával egy időpontban megállapodtak, és az időpont mégsem felel meg önnek, egy alkalommal ezt fizetés nélkül 48 órán belül lemondhatja. A 48 órán túl lemondott alkalmak teljes árát ki kell fizetni.

Kategória: Szolgaltatasaink

Mindenki életében lehetnek időnként olyan nehézségek, amelyek megoldásához szakember segítségére lehet szükség. A fejlett társadalmakban természetes igénynek számít, ha valaki önmaga megismerésén és a problémák hatékonyabb megoldásán pszichológussal dolgozik együtt. A problémák lehetnek kapcsolati jellegűek, stressz, szorongás, életminőséget akadályozó hangulati ingadozások vagy a mások szükségleteihez való túlzott alkalmazkodás. A sikeres pszichoterápia eredménye sok esetben egy kiteljesedettebb, kiegyensúlyozottabb életminőség.

Milyen a jó pszichoterápia?

A pszichoterápiában először egy támogató kapcsolat alakul ki a terapeuta és a segítséget kérő között, majd azon fáradoznak, hogy javuljanak az egyén problémamegoldó képességei ott, ahol hiányosságokat él meg. A pszichoterápia eredményeképpen az egyén olyan új helyzetekkel is sikerrel megbírkózhat, amelyekben korábban szorongani kezdett, és amelyek aktiválták neurobiológiai riasztórendszereit. Ez nem csak a mindennapjaiban hoz változást, de az agykérgi idegsejthálózataiban tárolt problémamegoldó képességei, és egyúttal a jelzőmolekulák anyagcseréjének szabályozási mechanizmusai is normalizálódnak.

A jó pszichoterápia a probléma megoldására fókuszál (nem „csak beszélgetés”), és belátható időn belül változásokhoz segíti az egyént a mindennapjaiban.

A pszichoterápiával ellentétben a pszichofarmakonok (gyógyszerek) magát a problémamegoldó képességet nem változtatják meg. Továbbra is érintetlenül hagyják a hiányosságokat, amelyek a korábbi tapasztalatok nyomán az idegsejtekben tárolódtak (Bauer, 2002).

Hogyan keressen megfelelő pszichológust?

Ha úgy döntött, hogy pszichológus segítségét kéri, a legkönnyebb személyes javaslat útján elindulni. Ha ismer valakit, aki már járt pszichológusnál, kérje javaslatait! Részletesen utánajárhat annak, hogy milyen időközönként, milyen hosszan, és milyen munkamódban dolgoztak egy adott problémán, valamint hogy ez segített-e a változásban. Azt is járja körbe, hogy az a pszichológus, akit ismerőse választott, milyen végzettséggel rendelkezik.

Magyarországon pszichés problémákkal (depresszió, szorongás stb.) pszichoterápiás munka törvényes keretek között csak klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta vagy pszichiáter végzettséggel lehetséges. Emellett jó, ha a szakember nem a saját lakásán fogadja önt, hanem erre külön bejelentett, ÁNTSZ engedéllyel rendelkező helyen.

Ha személyes ajánlás útján senkit sem talál, a másik kézenfekvő keresési forrás az internet. Itt is jó, ha körbejárja a szakember végzettségét, hozzáértését, és azt, hogy az a módszer, amivel dolgozik, megfelel-e önnek.

Mi történik a (klinikai) pszichológussal való első találkozáson?

Az első alkalom a probléma részletes áttekintéséről szól (mióta áll fenn a panasz, milyen helyzetekben erősödik, testi egészségi állapot feltérképezése). Ehhez szükség lehet néhány kérdőív, teszt kitöltésére is. A panaszok részletes áttekintése után a diagnózis felállítása történik meg, amelynek célja a terápiás terv kialakítása, amelyet az egyén és a terapeuta együtt beszélnek meg.

Az első alkalom után mindkét fél számára hasznos, ha egy szóbeli vagy írásbeli megegyezés (szerződés) születik arról, hogy mi a terápia célja, hová szeretnének eljutni, milyen időn belül, milyen gyakori találkozásokkal.

Mennyi ideig tart a pszichoterápia?

Ez függhet:

  • a panaszok természetétől és fennálásuk időtartamától;
  • a terapeuta szakmai képzettségétől és tapasztalataitól;
  • az ön és a terapeuta elkötelezettségétől;
  • a saját otthoni környezetében kapott segítségtől.

Egy sikeres terápia tarthat néhány alkalomtól egészen évekig. Ha például pánikrosszullétektől szenved valaki, és ez nem régóta (pl. csak néhány hete) tart, a kezelés néhány alkalom után is sikeresen lezárulhat. Sajnos azonban nem minden pánikbetegség gyógyul ilyen egyszerűen, de fontos a terápiát megelőző állapotfelmérés, és a problémák fényében történő személyre szabott ütemezés együttes meghatározása.


Kép:depositphotos.com

Kategória: Blog

Széles körben köztudott, hogy a kábítószerek az agy működésében tartós és hátrányos változásokat képesek előidézni. Az extasy például az agy érzelmi központjaiban (amygdala és gyrus cinguli) markáns és időtálló elváltozásokat okoz (Anna Gamma kutatásai, Zürichi Egyetem): az extasy-fogyasztás után hónapokkal később is alvás- és emlékezetzavarban szenvedhetnek (Michael Morgan, Yale Egyetem). A kokain az agykéreg alatti részben is megváltoztatja a génaktivitást, a hasisban lévő THC pedig a schizofréniára hajlamos embereknél drasztikusan növeli e betegség kitörésének kockázatát (Heinz Häfner, Mannheimi Központi Mentálhigiénés Intézet).

De mi a helyzet a pszichés problémákra felírt gyógyszerekkel?

A pszichofarmakonok is aktiválják és befolyásolják a központi idegrendszer génjeit.

Vitathatatlan azonban, hogy bizonyos súlyos pszichés problémáknál (súlyos depressziós epizód, schizofrénia, mániás pszichózis) és vészhelyzetben (akut öngyilkossági veszély vagy erős szorongásos állapotban) szükséges és fontos a gyógyszeres kezelés. Fontos kihangsúlyozni azt is, hogy ha 2-3 hétnél tovább szed valaki rendszeresen pszichofarmakont, a hirtelen abbahagyás nagy veszélyt jelenthet (megvonási tüneteket és visszacsapási/rebound-hatást válthat ki). Ilyen esetben feltétlenül orvosi felügyelet mellett, napokon vagy heteken át kell fokozatosan csökkenteni a gyógyszer mennyiségét.

A pszichés problémák végleges meggyógyításához elkerülhetetlenül fontos a gyógyszeres kezelés mellett a pszichoterápia. A megfelelő pszichoterápia a hosszútávú változás érdekében munkálkodik: abban segíti a pácienst, hogy problémamegoldó képességei azokon a konkrét területeken fejlődjenek, amelyekben egyénileg van szüksége változtatásokra. Az eredmény a szenvedésnyomás tartós csökkenése és a jobb életminőség elérése.

Ha a pszichoterápia eredményesen segíti a pácienst abban, hogy új, eddig nem ismert módon oldja meg az emberi kapcsolataiban felmerülő gondokat, akkor az eddig szorongással telített helyzetekben is új, adaptívabb módon tud működni. Mindez pedig neurobiológiai szinten, a vész- és riasztórendszer megfelelő szabályozásában is eredményesen megmutatkozik. Ezáltal a kérgi idegsejthálózatokban tárolt problémamegoldó képességek megváltoznak, és a jelzőmolekulák anyagcseréjének szabályozási mechanizmusai is normalizálódnak.

Ezzel szemben a pszichofarmakonok csak az idegi jelzőmolekulák rossz szabályozását állítják helyre, a problémamegoldó képesség fejlesztését nem segítik elő.

A pszichofarmakonok közül az alábbi két csoport a leggyakoribb:

Benzodiazepinek.Olyan szorongáscsökkentő és altató hatású anyagok, amelyek az idegrendszert rövid távon csillapítják. Több, mint három heti rendszeres szedés során a neurotranszmitterek körében olyan új egyensúlyi állapotot alakítanak ki, amely a leszokás után az eredeti tüneteket méginkább felerősíti (szorongás, álmatlanság, feszültség). Emellett megvonási tünetek is jelentkeznek, amely könnyen az adag növeléséhez vezethet. Komoly függőséget alakíthat ki.

Antidepresszánsok.A depresszió diagnózissal rendelkezők egy csoportjánál tudományos vizsgálatok azt találták, hogy antidepresszánssal végzett kezelés megkétszerezi a kóros mániás, felpörgetett állapot kialakulását (Lori Altshuler & Robert Post, National Institute of Health, USA). Néhány antidepresszáns pedig az öngyilkosság kockázatát is növelheti (Susan Jick, Bostoni Egyetem). Emellett a depresszió gyógyszeres kezelése az újabb depressziós epizódok megjelenésének kockázatát is megnöveli, szemben azokkal, akik a gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás kezelésben is részesülnek (Anne Simons, Pittsburghi Egyetem).

A gyógyszerek egyéni toleranciája.A valóban hatásos gyógyszereknek elkerülhetetlenül mellékhatásai is vannak. A komoly mellékhatások azonban bizonyítottan elkerülhető okokra vezethetők vissza. Farmakológusok becslései szerint Németországban évente 15-15 ember hal meg gyógyszermellékhatások miatt, amihez hozzáadható a be nem vallott esetek nagy száma is (Jürgen Fröhlich, Hannoveri Orvosi Főiskola és Peter Schönhöfer, Brémai Egyetem). Más vizsgálatok szerint is a gyógyszer-intolerancia a klinikán történt halálesetek leggyakoribb oka (Davis Bates, Torontói Egyetemi Klinika). Mindezt alapvetően nem az elkerülhetetlen gyógyszermellékhatások okozzák, hanem az emberek egyéni, genetikailag meghatározott gyógyszertoleranciája. Minden egyén genetikai felépítése határozza meg, hogy milyen mértékben képesek az idegen anyagok (ez esetben gyógyszerek) méregtelenítését elvégezni. Kutatók a népességben négy gyógyszertolerancia-típust különítettek el:

  1. Normál méregtelenítő típus – a népesség 60%-a. A gyógyszerk adagolására tett javaslatok erre a népességcsoportra vonatkoztatottak.
  2. Közepesen gyenge méregtelenítő típus – a népesség 30%-a. Mivel négyszer kisebb arányú méregtelenítésre képesek, jóval kisebb gyógyszer-adagokra van szükségük.
  3. Gyenge méregtelenítő típus – a népesség 10%-a. Mivel százszor kisebb arányú méregtelenítésre képesek, drasztikusan csökkentett gyógyszeradagokat kaphatnának.
  4. Túl erős méregtelenítő típus – a népesség kb 2%-a. Magasabb napi adagokra van szükségük, ezért bizonyos gyógyszereknél a normál mennyiség adagolása nyomán náluk a várt gyógyszer-hatás elmarad.

Ma a betegeknek úgy írnak fel pszichofarmakonokat, hogy nem határozzák meg, melyik típusba tartoznak. A fenti adatok alapján a népességben 40%-ra is rúghat azok aránya, akik gyógyszereikből túl magas adagot kapnak (csökkent gyógyszer-toleranciájú egyének).

A megoldás az Európai Unió által évek óta szorgalmazott lépés lenne: egyszerű vérvételellel kimutathatóak lehetnének a különböző gyógyszertolerancia típusok. Mindez nem jelentene nagyobb erőfeszítést, mint a vércsoportok kimutatása. Ennek alapján egyénre szabottan meghatározható lehetne, hogy kinek milyen gyógyszeradagra van szüksége, ami nagyban segíthetné a páciens valódi felépülését is.


Felhasznált irodalom:
Bauer, J.: Das Gedächtnis des Körpers. Wie Beziehungen und Lebensstile unsere Gene steuern. Eichborn Verlag, Frankfurt am Main, 2002.

Kategória: Blog