Képzőművészeti terápia felnőttek és gyerekek részére

Képzőművészeti terápia felnőttek és gyerekek részére

Számos betegség, tünet mögött meghúzódó feszültséggel teli eseményektől tehermentesíteni tudjuk a szervezetet képi áttétellel, vizuális vagy más érzékelési csatornákon: hangban, tapintásban, mozgásban megjelenítve.
Mivel a képalkotás nagy szerepet játszik a korai személyiség alakulásában, ezért későbbi, esetleg traumatizált alapélmények, fantáziák, álmok is csak a közvetlen képi kifejezéssel jeleníthetők meg. Alkotáskor a saját képi nyomok intenzív tapasztalatokat teremtenek, belső képeket hívhatnak elő, a feldolgozatlan lelki problémák esetleg pszichoterápiát igényelnek.
A váratlan felismerések gyakran átveszik a vezető szerepet a belátások, a tanulás, növekedés terén, így a képzőművészet-terápiás műhelymunka egyéni és csoportos  pszichoterápia szerves részévé válhat.

A művészeti tevékenység önmagában, értelmezés nélkül is segíthet traumatikus élmények feldolgozásában. A foglalkozások lehetőséget nyújtanak, s arra biztatják a pácienst, hogy egy tevékenység útján (festés, rajzolás, mintázás,…) síkján újra átélhesse azokat.

E képzőművészeti terápia az elveszett egyensúly helyreállítására törekszik, célja az alkotómunka során megvalósuló személyiségépítés, olyan pszichikus modell kialakítása, melyben a megrekedt alkotófolyamat meglendítésével a megnyugvás, a biztonságérzet kialakulása pszichikus tértáguláshoz vezet.

Eszköze egy rendszer, ami komplex módon kölcsönhatások sorozataként fejti ki hatását. A csoportfoglalkozások tevékenységtartalmát a spontán szabad festés-rajzolás adja. Az aktív belső képeket előhívó imaginációs gyakorlatok, és az inspiráló ráhangolódás adnak védő teret az önkifejezéshez.

Terápiás munkám lélektani alapját Gestalt-terápiai és mélylélektani megközelítésben vázolom fel.
Kutatások alapján az alaklélektan megállapítja, hogy az ember a természetben levő tárgyakat nem különállóknak észleli, hanem a megfigyelési folyamat alatt egy bizonyos célszerű egységet organizál, tagol, alakít ki belőlük. Perls teóriája szerint minden „pszichikus mozgás” – érzelem, gondolkodás, tapasztalás vagy önkifejezés –lényege az alakteremtés. Mivel az ember környezetével kölcsönhatásban értelmezhető, és a pszichológiai események is az ember és közössége határain születnek, a környezettel való kontaktus kialakítása az alak formálását jelenti. Ha ebben a kontaktusban traumatikus élmény születik, ezt a Gestalt-terápia „bezáratlan alak”-nak hívja. Ez egy olyan helyzet, amit az ember nem zár le, amit folyton magával  visz. A lélek nem tudta megteremteni, megformálni az „alak”-ot.

A képzőművészeti alkotómunka is egyfajta kommunikáció a környezettel, ami a Gestalt-terápia megfogalmazása szerint az „alak” megformálását jelenti. Ezen alapul a művészetterápia Gestalt-elméleti megközelítése.

A képzőművészeti alkotáskor az „alak-teremtő” munka jelei a papíron megjelenő formák, alakok, színek ( erős érzelmi hatásai miatt az önkifejezés primer eszközei) , amik elsősorban szimbólumok formájában jelennek meg, de lehetnek egyszerű elemi formák, ( négyzet, kör, háromszög, kereszt, spirálforma, csillag stb.) sőt olyan kezdetleges képződmények is, amik mégis kommunikációnak foghatók fel.

Az alakterápia elsősorban tapasztalaton alapul, nem pedig analizáló, értelmező munka. A művészetterapeuta nem arra biztatja az embert, hogy beszéljen traumáiról, hanem lehetőséget ad, hogy egy tevékenység síkján újra átélhesse azokat. Művészeti tevékenységben ez az újraátélési lehetőség adott, ezen keresztül a lélek lehetőséget kap a feldolgozáshoz, a „bezáratlan alak” „alakká” válhat.

A művészetterápia Gestalt-terápiai megközelítésének üzenete számomra az, hogy az alkotó tevékenység az alakteremtő tevékenység révén önmagában, értelmezés nélkül is segíti a traumatikus élmények feldolgozását.

Arno Stern szerint az esztétikai produkciónak „védő térre” van szüksége, ahol minden lehetőség megvan arra, hogy a legbelsőt papírra vethesse. A festés szerinte ugyanis az ember legbelső lényegének ábrázolását jelenti, ezért ezt „kifejezés-festészetnek” hívja. Ennek a „kifejezés-festészetnek”- mely közel áll terápiás módszeremhez- célja a kreativitás fejlesztése, hogy a beteg megtalálja egyensúlyát, s az esztétikai cselekvés interiorizálódik. A terapeuta nem csupán a produktummal foglalkozik, hanem az önértékelés javításával, hiszen nagyon gyakran az önértékelés vagy a hiányos önjutalmazás áll előtérben.

A pszichoanalitikus megközelítés munkám számára egyik fontos aspektusát Winnicott „átmeneti tárgyra”, ill. „átmeneti jelenségekre” vonatkozó elméletei adják, hiszen ezeket is a korábbi illúzió működteti, ez a gyermeki tapasztalatszerzés területe, a képzőművészeti terápia helye pedig a fantázia és valóság, a belső képek és a külső realitás közötti „potenciális tér”. Ami kezdetben a játéban, később a fantáziálásban, majd a művészetekben, az alkotó tudományos munkákban, a vallásban, tágabb értelemben a kulturális tapasztalatokban ölt testet. Ez a „védő hatás” az alkotómunkában értelmezés nélkül, a verbalitás megkerülésével is megtörténik, a kreatív fantázia ilyen irányú megközelítését e terápiás módszer alapjának is tekinthetjük.

Jung feltételezi, hogy az emberiség történetének kollektív tapasztalatai egy pszichés rendszerben csapódnak le, az álom és a fantázia anyaga lehetővé teszi a hozzáférést alkotások archetipikus tartalmához. Nem lenne könnyű összeállítani az archetípusok „listáját”, azok szimbólumait és a megfelelő alkotást.

A szimbólumok értelmezése nagy óvatosságot igényel, a lelki jelenségeknek a kulturális hagyományok alkotóelemeivel történő összekapcsolása könnyen keltheti ködös, spekulatív teoretikus élmény benyomását.

A képi szimbolikus nyelv ősibb, mint a verbális nyelv, így a nem verbálisan kódolt emlékeket, korai élményanyagot is megjelenítheti. Mivel sokak személyiségfejlődésének alapvető traumatizáltsága a beszéd előtti szakaszban történt, ennek kifejezése is az elsődlegesfolyamat-gondolkodással lehetséges, vagyis a képi látásmód segítségével. A szimbolikus keret segíthet gondolkodási folyamatok szerveződésében. Az énerősítő folyamat- az alkotás-segíthet belső lelki tartalmak tárgyiasításában és külsővé tételében.

A művészetterápiában a tárgyiasult alkotás óriási előnye, hogy a  kezdetben gyakran  ellenállást tanúsító páciens könnyebben viszonyul képéhez, mint önmagához. Az alkotás áthidalhatja ezt a nehézséget, mivel az érzései, gondolatai először egy tárgy alakjában jelennek meg. A műalkotás lehetővé teszi, hogy miközben leválik érzéseiről- felismerje az érzések létezését. Ha minden jól megy, a beteg elismeri, elismeri és integrálja az érzéseit önmagában.

Terápiás munkám eszköze egy rendszer, ami komplex módon, kölcsönhatások sorozataként fejti ki hatását, tevékenységtartalmát a művészeti alkotómunka adja. A terápia az elveszett egyensúly helyreállítására törekszik, valódi motivációk segítségével, a csoportos terápiák alapjaiban vezetettek, témájuk ülésenként változó és variálható, és alapvetően a  spontán, szabad festésnek ad teret... A csoport működését, eredményességét a „védő tér „ és a „védő személy” biztosítja. A foglalkozás alatt bármit, bármilyen módszerrel, bármekkora méretben, bármilyen testhelyzetben festhetnek. Az alkotás folyamatába nem szólunk bele, nem értelmezünk, de minden kép elkészülte után elbeszélgetünk az alkotóval. Kérdéseink befolyásolástól mentesek. Legfontosabb feladat olyan pszichikus modell kialakítása a tartósan megrekedt alkotófolyamat meglendítésével, mely során a megnyugvás, a megkapaszkodás, a biztonságérzet kialakulása pszichikus tértáguláshoz vezet.

A megszülető mű óriási örömforrás, ami arra ösztönöz, hogy ez a metódus rendszeres„öngyógyító” gyakorlattá váljon.

Szerdahelyi Zsuzsanna Flóra

Iparművész – művészetterapeuta

Formatervező iparművészként (játéktervező szakon) szerzett diplomát, majd 2007-ben a Pécsi Tudományegyetem Orvostudományi Karán művészetterapeutaként végzett. 2000-től vezet művészetterápiás csoportokat gyermekek részére. 2010-től a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai-és Pszichoterápiás Klinikán művészetterápiás csoportokat vezet felnőttek részére. Fejlesztő-művészetterápiás programjának eszköze maga a művészeti tevékenység és a vizuális kifejezés, mely az erős érzelmek átélését, az élményfeldolgozó munkát és a belső képek megjelenését kísérik.